1. Automatika – Elektronikus egység, amely különféle szempontok szerint, idő alapon programozható. A program szerint nyitja-zárja a mágnesszelepeket, ennek eredményeképpen működik az automata öntözőrendszer. A zónák számának megfelelően számos változatuk létezik.

2. Áramlás érzékelő – A szivattyúval ellátott rendszereknél a fővezetékre szerelt egység. Az öntözés vagy vízelvétel befejeztével leállítja a szivattyút, vízhiány esetén megszünteti az áramellátást. Ezzel megvalósítja a szárazonfutás elleni védelmet is. Hidrofortartály használata nem szükséges.

3. Árok - Az öntözőrendszer föld alá helyezendő, vonalas jellegű elemeinek (csövek, szórófejek) elhelyezésére szolgál. Általában 25-35 cm mély, 15 cm szélességű. A fagy ellen nem véd ez a mélység, az öntözőrendszer szakszerű téliesítéséről (leeresztés, kifúvatás) tehát gondoskodni kell.

4. Átfolyó vízmennyiség – Az a vízmennyiség, amely az öntözőrendszer elemein (csövek, szórófejek stb.) egységnyi idő alatt átfolyik. Mértékegysége l/min vagy m³/h. Méretezést igényel.

5. Csap – Elzáró szerkezet, mellyel szándékunk szerint nyitjuk-zárjuk a víz útját.

6. Csapadék – Hagyományos értelemben a levegő páratartalmából a földre hulló folyékony vagy szilárd halmazállapotú víz.

7. Csapadékintenzitás – A felületre egységnyi idő alatt jutó (természetes vagy mesterséges eredetű) víz mennyisége. Mértékegysége mm/h. 1 m² felületre kijuttatott 1 liter víz 1 mm-nyi csapadékot jelent.

8. Csepegtetőcső – Az LPE csőbe gyártás közben integrált csepegtetőtesteken, vagy kézzel bele helyezett csepegtetőtesten keresztül öntöz. A csepegtetők távolsága (az osztás) igen változatos lehet; a díszkertekben a 33 cm-es változat terjedt el, 16 és 20 mm-es átmérőben. A kézi berakás esetén tetszőleges.

9. Csepegtetőtest – Kis mennyiségű általában cseppenkénti vízkibocsátással öntöző alkatrész. Vízkibocsátása jellemzően 2, 4 vagy 8 l/h. Hagyományos és nyomás-kompenzált változatban kapható.

10. Cső – az öntözővíz vezetésére szolgáló, általában kemény (KPE) vagy lágy (LPE) poli-etilén anyagú, kör keresztmetszetű eszköz. Többféle nyomásfokozatban, átmérőben kapható. Öntözéshez általában a 3,2 bar-os elegendő.

11. Drénszelep –Nyomás hatására lezáró, a víznyomás megszűntével kinyitó automata szerkezet. Nyitott állapotában (gyakorlatilag minden egyes öntözés után) leereszti a csőhálózatban lévő vizet, szakszerű építés esetén szivárgó kavicságyba. Csak szükség esetén használatos, mert nem víz takarékos.

12. Elektromos vezeték – Az elektromos alkatrészeket összekötő kábel. Például az automatikát a mágnesszelepekkel. Keresztmetszete és érszáma a távolság és a működtetendő szelepek számának a függvénye.

13. Fejtől-fejig öntözés – A díszkerti öntözés egyik alapelve. Lényege, hogy a szórófejeket az öntözési átmérő 65% távolságára telepítjük, másképpen fogalmazva: az egyik szórófejet megöntözzük a másikkal. A módszer célja a minél egyenletesebb beöntözöttség elérése.

14. Fővezeték – A víznyerő helytől a zóna mágnesszelepéig vezető összekötő csőszakasz. Többnyire állandó nyomás alatt van, kivéve, ha a szivattyút indító relé indítja, vagy mesterszelep van a rendszer elején.

15. Gerincvezeték – A víznyerő helytől a zóna mágnesszelepéig vezető összekötő csőszakasz. Többnyire állandó nyomás alatt van, kivéve, ha a szivattyút indító relé indítja, vagy mesterszelep van a rendszer elején.

16. Golyóscsap – Olyan elzáró szerkezet, amelynek belsejében egy átfúrt golyó forgatható egy kívül elhelyezkedő kar segítségével. A golyó állásától függően zárva vagy nyitva van a csap, ill. a kettő között fokozatmentes beállítások lehetségesek.

17. Hidrofortartály –Szivattyúk kiegészítője lehet. Nagysága a pár literestől a több száz literesig terjedhet. Házikertekbe általában 24-50 literes tartály javasolt. Szerepe elsősorban a kis vízelvételek kielégítése szivattyúüzem nélkül, vagy csökkentve az indítások számát. Nyomáskapcsolóval vagy áramlás érzékelővel szokás alkalmazni. A szivattyú, a tartály és a nyomáskapcsoló vagy áramlás érzékelővel együttesét házi vízműnek is szokás nevezni.

18. Hollandi – Egyszerű szerelést, ugyanakkor a szerkezeti hossz változása nélküli oldhatóságot biztosító szerkezet, gumigyűrűs tömítéssel. Merev csőhálózatokban érdemes alkalmazni, ahol egy vagy több alkatrész esetleges kiszerelhetőségét javítás, karbantartás céljából biztosítani szükséges.

19. Kifúvatás –Téli víztelenítés, mely során a vizet eltávolítjuk az öntöző rendszerből, így megvédve azt a fagykártól.

20. Kompresszor – Az öntözőrendszer víztelenítéséhez használt segédeszköz. A kompresszor által előállított nagynyomású (4-6 bar) levegővel a teljes rendszerből ki lehet fúvatni a vizet. Kizárólag ezzel a módszerrel érhető el 100%-os eredmény.

21. Kör – ld. Zóna

22. KPE cső – Kemény polietilén cső. Általában 3, 6 és 10 illetve 12 bar-os nyomásfokozatban készül. Fő- és zónavezetékre egyaránt használatos. Járatos méretek: 25 mm (3/4”), 32 mm (1”), 40 mm (1 1/4”), 50 mm (1 1/2”), 63 mm (2”) … Gyorskötőelemekkel vagy hegeszthető idomokkal szerelhető.

23. Lábszelep – Speciális visszacsapószelep. Felszíni szivattyúknál használatos, a szívócső végére szerelik azért, hogy üzemen kívül ne folyhasson ki a víz a szívóágból, meghiúsítva vagy megnehezítve a következő indulást.

24. LPE cső – Lágy polietilén cső. 16, 20, 25, ill. 32 mm-es változatban terjedt el. Mivel 3-4 bar-ig alkalmazható. KPE gyorskötő idomokkal is szerelhető, de jobb, egyszerűbb és olcsóbb is a hozzá kifejlesztett bordás, ill. gyors-szorítós, kúpos idomok használata.

25. Mágnesszelep – Áram hatására nyitó szelep. Beépítésével (és automatikával kiegészítve) automatizálható az öntözőberendezés.

26. Mesterszelep – Közönséges mágnesszelep, csak a rendszer elejére van beépítve. Az erre alkalmas automatikák bármely zóna elindításakor a mesterszelepet is nyitják. Helyes alkalmazásával elérjük, hogy csak akkor kerüljön nyomás alá a fővezeték, ha öntözés van. Ezzel – főleg nagyobb rendszereknél – elkerülhetők az esetleges csőtörésekből származó károk.

27. Mikroszóró – Kis sugarú, a vizet permetszerűen kiöntöző, általában fixen kiemelt szórófej. Olyan helyeken használatos ahol nem szükséges vagy épp lehetetlen le süllyeszteni. Pl.: sziklakert.

28. Nyomás – A nyomás fizikai mennyiség, az anyagok egyik fizikai jellemzője, állapothatározó. Definíció szerint az egységnyi felületre eső erőhatást adja meg. A víz nyomása energia, melyből forrásaink erejéig gazdálkodhatunk. A vízben lévő energiát használjuk fel arra, hogy a vízcseppeket eljuttassuk a megfelelő helyre. A nyomás mértékegysége a bar; 1 bar hozzávetőlegesen 10 m vízoszlop súlyával egyenlő.

29. Nyomáskapcsoló – Egy állítható alsó nyomásértéknél bekapcsolja, a szintén állítható felső nyomásértéknél kikapcsolja a szivattyút. Szokásos kiegészítője a hidrofortartály.

30. Nyomásmérő – A víz nyomásának mérésére alkalmas eszköz. Szokásos tartománya: 0-10 bar.

31. Nyomásveszteség – A csőben áramló víz veszít kezdeti nyomásából. A rendelkezésre álló kezdeti nyomás és a célhelyen (praktikusan a szórófejeknél) elérni kívánt nyomás ismeretében kell meghatározni a szükséges csőméretet, figyelembe véve a vízhozamot és a távolságot.

32. Öntözési idő – Azaz időtartam, ameddig működik egy zóna. Általában percenkénti megadására van mód, de egyes típusok másodpercek beállítására is adnak lehetőséget.

33. Öntözési nap – Az a nap, amelyikre engedélyeztük az öntözést. Ezek lehetnek a hét önálló napjai, páros, ill. páratlan napok, minden valahányadik nap stb.

34. Press Controll – A szivattyúval ellátott rendszereknél a fővezetékre szerelt egység. Az öntözés vagy vízelvétel befejeztével leállítja a szivattyút, vízhiány esetén megszünteti az áramellátást. Ezzel megvalósítja a szárazonfutás elleni védelmet is. Hidrofortartály használata nem szükséges.

35. Program – Az automatikába beállított információhalmaz, ami alapján történik az öntözés. A program legfontosabb része a startidő, az öntözési nap, ill. az öntözési idő.

36. Rotoros szórófejek – Egy kilőtt vízfüggöny megadott tartományban történő oda-vissza forgatásával öntözik a területet. Szórási sugaruk 6-30 m, típustól függően. Csapadékintenzitásuk kisebb a spray fejeknél.

37. Spray szórófejek – A vizet esőszerűen kiadagoló szórófejek. Általában földből kiemelkedő, ritkábban fixen kiemelt szórófejek, melyek tetején lévő fúvóka határozza meg a szórásképet és a szórási sugarat (mely jellemzően 2,0-5,5 m). Csapadékintenzitásuk nagy.

38. Startidő – Az öntözés kezdetének időpontja. Automatika-típustól függően naponta több startidő is megadható.

39. Szelep összekötőidomok – Mágnesszelep vagy csap egyszerű és hollandijának köszönhetően oldható kötésére való. Egyenes, T, három-, négy-, öthollandis, könyök, kereszt változatban létezik.

40. Szivattyú – Külső energia felhasználásával (benzin- vagy villanymotor-meghajtással) működő szerkezet, mely a vizet felszívja és/vagy megnöveli annak nyomását. Számtalan típusa és alkalmazási területe ismert.

41. Szivattyúindító relé – Egy olyan váltóáramú relé, mely az automatika által kiadott 24 V feszültség hatására kapcsolja a szivattyú felé menő áramot. Szárazon futás elleni védelemre feltétlenül szükség van, ugyanis az automatika nem tudja, van-e víz; amikor bekapcsolja valamelyik mágnesszelepet, kapcsolja a relét is.

42. Szórási sugár – Az a távolság, ameddig elöntöz a szórófej. Ez néhány centimétertől egészen 30 méterig terjedhet, típustól függően.

43. Szóráskép – A szórófej által öntözött terület alakja. Ez lehet körcikk vagy teljes kör (fix vagy állítható), ill. léteznek téglalap alakú területet öntöző szórófejek.

44. Szórófej – Az öntözővíz kijuttatására alkalmas eszköz. Házikerti értelmezésben szinte kizárólag pop-up, azaz földből kiemelkedő spray szórófejet, rotoros szórófejet, illetve mikroszórófejet értünk alatta.

45. Szűrő – Egyszerű szerkezet, ami a belsejében lévő hálós betéten átengedve a vizet, mechanikai alapon tisztítja azt. A szűrők különféle finomságú betétekkel készülnek; a legelterjedtebb a 120 mesh (130 mikron) finomságú szűrő. A szűrésre elsősorban kútról történő öntözésnél van szükség, de beépítése minden esetben javasolt.

46. Téliesítés –Téli víztelenítés, a fagykárok elkerülése miatt.

47. Ürítőcsap – Közönséges (általában 1/2”-os) golyóscsap, amire a tél beállta előtt kompresszort csatlakoztatva, ki lehet fúvatni a rendszerből a vizet. Ez a folyamat a víztelenítés.

48. Vezérlő – ld. Automatika

49. Visszacsapószelep – Olyan szerkezet, ami csak egy irányba engedi folyni a vizet. Léteznek tisztán rugós, ill. rugós-membrános visszacsapószelepek. Legfontosabb feladata, hogy meggátolja az öntözőrendszer csőhálózatában lévő víz visszaáramlását az utcai hálózatba, ill. lejtős területeken a mélyebben lévő szórófejeken keresztüli kicsorgását. Speciális változata a lábszelep.

50. Vízforrás – Az öntözőrendszer vízvételi helye. Ez lehet vízóraakna, ásott vagy fúrt kút, ciszterna, kerti csap stb.

51. Vízhozam – Időegység alatti vízmennyiség. Mértékegysége általában l/min vagy m3/h. A vízforrásnál rendelkezésre álló, ill. a szórófejeken, mágnesszelepeken átáramló vízmennyiséget egyaránt értjük alatta.

52. Vízkalapács – Csőhálózatok esetenként igen veszélyes jelensége, pl. csapok hirtelen nyitásánál-zárásánál alakul ki. Erős mechanikai és hanghatások kísérhetik. Alul méretezett csőhálózatnál alakul ki elsősorban.

53. Vízkonnektor – Állandó nyomás alatti csőhálózatra kötött vízvételi szerkezet. Tulajdonképpen egy visszacsapószelep, ami egy „kulcs” beillesztésével nyitható. Földbe süllyesztett, zárható fedelű, így használaton kívül észrevétlen, és szennyeződés ellen is védett.

54. Víztelenítés – Az öntözőrendszer felkészítése a téli, fagyos hónapokra. A téliesítés legtöbbször kompresszoros kifúvatást jelent.

55. Zóna – Az ugyanazon mágnesszelephez csatlakozó csőhálózaton működtetett öntözőelemek összessége. Az öntözőelemek jellegétől függően nevezzük spray, rotoros, csepegtető stb. zónának.

56. Zónavezeték vagy szárnyvezeték– A mágnesszelepek utáni csőszakasz, melyen keresztül eljut a víz a különféle öntözőelemekhez. Csak az öntözés idejére kerül nyomás alá.